Zságot András
Horvát István utca
Most nem a jóbarátoknak
Írok.
Jóbarátok nincsenek,
Bűnös a lelkem,
Bűnös a testem,
Jóbarátot ilyen nem érdemel.
Nem a jóbarátoknak
Írok,
Hanem a jó ellenségeknek.
Kedves, drága, jó ellenségek.
Fáj mindenem.
Végre egy kis öröm nektek.
Fél órája szédülök,
S többször átsuhan
Az a gondolat fejemen,
A halál mégiscsak
Egy kicsivel jobb, mint az élet.
De végére járok, miért e
Tengernyi szenvedés.
Kedves, drága, jó ellenségek,
Utálom a reggelt,
De a délt és
Az estet is.
Ha én nem örülök a
Létnek,
Legalább ti örüljetek kicsit.
Mi a szép az életben?
A tavasz?
Lassan ötven tavaszt láttam
Már,
S itt a Gáz utcában
A tavaszok egyre jobban
Hasonlítanak az őszre,
Azok pedig a pokolra.
Együtt nem leszünk mi már
Boldogok, drága, jó, egyetlen
Ellenségeim.
Csak jönnek és jönnek
A büntetések,
Segítség, nem bírok ennyit
Vétkezni.
A szélkakast mindig fordíthatom
Úgy,
Hogy te legyél a legutolsó.
Nekem is van anyám s apám.
De ha ellenkezőt teszek,
Mint ők,
Rossz fiuk vagyok,
Ha ugyanazt,
A hatalmukra török.
Gyertek ellenségek, pusziljatok meg!