Zságot András
Basa utca
Basa utca!
Én soha nem leszek basa,
Uccu!
De még aga se,
De még bég se.
Bég se, bég se, így
Visszhangoznak szavaim.
Milyen jó lett volna
Sakkfőmesterré válni.
Vagy tanárpedagógussá.
Vagy jegyzőközigazgatásszá.
Vagy íróművésszé.
Vagy előadóművésszé.
Vagy hősszerelmessé.
Vagy humorbohóccá.
Vagy valamivé.
Vagy valami mássá.
Vagy akármivé.
Még az se biztos,
Hogy ma van Basa utca.
Csak az biztos, hogy volt.
S az is biztos, hogy lesz.
Van-e különbség e kettő között:
Szeretsz?
Szeretlek.
Szeretsz?
Nem szeretlek.
Van különbség, az egyik hazudott,
A másiknak elment az esze.
Ha a Basa utcában laknék,
Azt mondanám szívem választottjának,
Gyere el hozzám a Basa utcába,
S ne a modern hangzású
Gáz utcába.
Van-e különbség e kettő között:
Nem szeretlek – nem szeretlek.
Nemhogy van különbség, de nincs
Hasonlóság.
Én meg szeretnék őrülni.
Hogy szabadon udvarolhassak,
Mint a basák.
S mint az agák,
De még mint a bégek is.
Régen jobb volt. (Csak nem nekem.)