Zságot András
Móricz Zsigmond utca
Móricz Zsigmond írásait
Mindig örömmel olvasom.
Olvastam.
Ő nem unalmas.
S az élet unalmas?
Az élet akkor unalmas,
Ha a gyötrelem ugyanaz,
Mint az unalom.
Mert százszor látni
Nekünk nem kedves
Embert,
Az gyötrelem,
De unalmas fásultságot
Is okoz.
Az élet unalmas.
Ha nem tartogat
Örömöt.
A jókedv tovaűzi
Az unalmat.
Milyen jó volna
Egy szenvedés nélküli nap.
Reggeltől estig
Egyszer se gondolni
A halálra.
Aki folyton a halálon töpreng,
Akinek folyton a halálon jár
A nyomorult agya,
Az unalmas.
Nemcsak az élet unalmas,
Én is unalmassá váltam,
Itt a Gáz utcában
Csak leszegem a fejemet,
S néha kimegyek
A fürdőszobába,
Hogy megnézzem magam
A tükörben,
Tényleg olyan vagyok-e,
Mint egy ötvenéves,
Vagy csak olyan,
Mint egy negyvenöt.
Negyvenöt év – ásítok
Andris, ásítok Zsolti.
Miért lett Móricz Zsigmond
Nagy művész?
Itt megállunk.
/…/
Neki volt tisztességes felesége,
Ő nem a halállal
Akart csókolózni reggel,
Délben, este,
Jegyezd meg, Andris.