Zságot András
Zágoni utca
Megnéztem, hol van
Pontosan a Zágoni utca,
S odakerékpározom.
Éjszaka megyek, hogy terveimet
Valóra válthassam.
Időközben már itt vagyok a
Zágoni utcában,
Jó nagyokat lélegzem,
Töltse el a tüdőmet,
A valómat
A Zágoni utca,
S közvetlen környezete.
Aztán munkához látok.
Le-föl, sétálok a
Zágoni utcában,
Mint holmi rosszlányok,
Hátha valaki rám akad,
Hátha valaki barátságosan
Rám mosolyog.
Eltelik öt perc, aztán
Tizenöt, de senki rám
Se hederít.
Eltelik huszonöt perc.
Nem pénzt akarok keresni
Én,
Nem,
Csak azt szeretném,
Ha valaki megkérdezné,
Mire várok itt,
Zágoni estében.
S erre azt válaszolnám,
A közönségem egy tagjáért
Jöttem ide,
Hogy elszavalhassam neki
Egy költeményemet.
S ezért nem kérsz semmit,
Andris?
Semmit, semmit,
Régen gazdag akartam lenni,
Most már tudom,
Belőlem nem válik
Gazdag ember.
Csak megyek föl és le,
S várom, hogy jöjjön egy ember,
Aki meghallgat,
Hisz egy költőnek tíz- és
Százezer ember olvassa a
Verseit,
Hol késik már az az egy,
Akinek szavalhatok?
Télre nyár jő,
Őszre tavasz,
Én csak rovom a Zágoni
Utcát,
Már mindenkit ismerek,
De a hangjukat nem.