Zságot András
Gáz utca
A Gáz utca háromszáz-
Négyszáz méteres,
Ha végigmegyek a Gáz utcán,
Eljutok a Budai úti könyvtárba.
Végig is megyek a Gáz utcán.
Csak nem bántanak,
Csak nem néznek rám szúrós szemmel!
Odamegyek a könyvtárba,
Választok,
Visszajövök,
Ezt még egy óvodás is
Megejtené,
Őrajta se fogna ki a
Föladat.
Már itt is vagyok a Gáz utca
Elején,
Az agg Battyáni megy el
Mellettem.
Megyek s látom, hogy Móri
Száll be az autójába.
Tél van-e vagy nyár,
Ősz vagy tavasz,
Esik vagy fúj a szél,
Ezt nem jegyzik fel most
A történetírók.
Megtettem újabb húsz métert.
Húsz méter, s Komáromi
Jön velem szembe,
Nem szeretem őt, nem is
Köszönünk egymásnak.
Nem sokan járnak az utcában.
Még látom Pozsonyit,
S meg is érkezem a könyvtárba.
Itt Berlinit üdvözlöm,
Kölcsönzök, s baktatok hazafelé.
Az utam során megpillantom
Párizsit, majd Madridit,
De ennek ellenére, hogy ennyi
Ismerőst látok, nagy magány
Telepszik a szívemre.
Már majdnem otthon vagyok,
Amikor Clevelandi majdnem
Fellök, s elnézést se kér,
Ó, bárcsak én is néha
Máshol élnék.
A házam kapujában
Még Zélandi veszekszik
Velem egy nagyot,
Azt mondja, nem is tudta,
Hogy kutyát vettem.
Nem is vettem kutyát.
- De vett – mordul rám Zélandi.