Zságot András
Wathay Ferenc utca
Székesfehérvári utcák ihletettségében.
Már írtam a Basa utcáról és
A Salétrom utcáról.
Most valami tekintélyes következzék!
Hogy írhassak oroszlánok csatájáról,
Bálnák párviadaláról,
Hím bálnák párviadala a
Nőstény bálnáért.
Rádiót hallgatok közben,
Szép zenét,
Hogy még emelkedettebbek legyenek
Soraim.
Wathay Ferenc,
Nem ám holmi senkik,
Nem magamról írok most,
Hanem kacagányos Árpádról.
Wathay Ferenc a börtönben ül és
Ír.
De mit ír?
De milyen szépeket ír?
Én meg csak azt, hogy
Ajtó, ajtó, macska, ajtó.
Wathay = értelem,
Én = se értelem, se érzelem.
S közben a rádióból
Áramlik a fülembe Mozart
És Beethoven muzsikája.
Összenyom ez a sok ember,
Ha ötszáz évig élnék,
Akkor se írnék jobbat
A varázspikulánál.
Ne is beszéljünk magunkról!
Talán csak azt, hogy én
Is
Le szerettem volna győzni a
Világot,
De nem találtam egyetlen
Társat se,
S kikacagott engem a világ,
S a szegénységbe űzött.
Hogy lehet jókat írni,
Wathay Ferenc utca?
Beethoven és Mozart.
Én még mindig nem adom fel,
Se ezt,
Se azt.
Végső soron a vallás hoz megnyugvást,
Hol a kereszténység,
Hol a keletebbiek,
A lét maga megmagyarázhatatlan,
S akkor mi Jézus?
S a Wathay Ferenc utca.