Zságot András
Bástya utca
Székesfehérvár félelmetes város
A poétáknak.
S az íróknak, festőknek.
Sok a vad, kevés a szelíd.
S járhatom északot,
Járhatom délt,
Nyugatot és keletet,
A városban nem találok
Társat
Játékaimhoz.
Halál és Székesfehérvár,
Összefonódik e kettő
Az én kis agyamban.
Halál,
Nem mozog,
Nem lélegzik,
Nem mosolyog.
Miért vagy ilyen,
Székesfehérvár?
Más városok oly
Barátságosak,
Ott van Sevilla,
De ott van Róma,
Padova,
Miért szomorkodsz,
Miért sírsz,
Székesfehérvár?
Bástya utca.
Végigmehetek a Bástya
Utcán
Bármikor,
S nem jön senki szembe,
S nem követ senki.
A Bástya utca
A magányosság utcája,
Bármikor,
Nekem.
Csend honol.
Ezt az utcát a
Biciklisták is
Elkerülik.
Bástya utca,
Ahol nincs meglepetés,
Ahol nincs mosoly,
Kedves szó,
Nincs senki.
De láttam minap
Egy fényképet a
Bástya utcáról,
Élnek itt emberek,
Mert nem egy ablakot
Láttam nyitottan.
Csak akkor nyitják, mikor nem látja senki.