Zságot András
Karinthy Frigyes utca
Karinthy sokat szenvedett.
Rossz házassága is volt,
Agyműtétje is,
S magyar író és költő volt,
Azok pedig, rég tudjuk,
Sokat gyötrődnek.
De ki szenved a legtöbbet?
De jó volna, ha én volnék
Az! Nemcsak ezt,
De még két költeményt megírnék
Erről.
De a szenvedés olyan, mint
Az öröm, a boldogság.
Egyenlő.
Tehát ha szenvedsz,
Gyarló ember,
Ha a halálodat kívánod,
Annyira fáj,
Tudd,
Más is halni kíván a lelki
Kínjai miatt.
Ott van a pék,
Ott van a hajóorvos,
Ott van a halász,
S itt vagyok én,
Mind a négyen
Várjuk az enyhet adó
Estet,
Amikor álomra hajthatjuk
Fejünket.
Hárman kérdezzük a péket,
Neki vajon mi a baja,
Hárman kérdezzük a hajóorvost
És a halászt is,
Neki vajon mi fáj,
S engem is hárman kérdeznek,
Miért panaszkodom oly sokat
Magamnak?
Te csak otthon üldögélsz
És olvasol és írsz,
Neked miért fáj, kérdezik
Tőlem.
S te, pék, kinek áldják a
Kezedet, te miért vagy
Szomorú, kérdezek vissza.
Karinthy Frigyesnek igaza volt.
Sok mindenben.
De ő se jött rá arra,
Ha mindenkinek fáj
Ugyanott,
Hogy orvosolhatjuk.
Miért utálom az először
Látottat?
Miért nem barátom
Az egész világ?