Zságot András
Rác utca
Nem szeretem a Rác utcát.
Nem szeretem Székesfehérvárt se.
Tegnap fogalmazódott meg bennem,
Hogy ma felsorolom, mit nem
Szeretek,
Mindent,
Tegnap rosszabb volt a hangulatom,
Mint ma,
Ma egy kicsit jobban szeretem Székesfehérvárt,
Tehát ez egy tegnapi vers,
Ma már nem egészen igaz.
Nem szeretem a Rác utcát.
Nem szeretem Székesfehérvárt se.
Nem szeretem az embereket.
Nem szeretem a felhőket, a madarakat.
Nem szeretem a székeket, az ágyakat.
Ez így nem lesz unalmas?
Pedig tegnap lelki szemeim előtt
Megjelent eme versike,
S úgy tűnt, ha felsorolom,
Miket nem szeretek,
Az elégséges lesz
Egy elégséges osztályzathoz.
Nekem pedig az elégséges
Általában elégséges,
Az elégséges után nem kell
Tanulni már,
Nem kell utána a versen
Töprengeni,
Mert kész a mű.
Ma már-már boldog,
Kiegyensúlyozott vagyok.
Nem szeretem a boldogokat,
A kiegyensúlyozottakat.
S ha mindent nem szeretek,
Utálnom kell a verseket is.
Utálom az írást, utálom a tollamat.
Hú, tegnap milyen haragos voltam!
Utálom a tegnapi haragosokat.
Nem szeretem az életet,
Nem szeretem a halált.
S mi lesz a csattanó?
Én már tudom,
De gondolkozom, hátha
Még jobb is eszembe ötlik.
S mindez azért,
Mert a Rác utca se szeret
Engem.