Zságot András
Kisteleki utca
A Kisteleki utca
Belefut
a Budai útba.
Hej-haj, hányan
Vannak,
Akik a Kisteleki
Utcában élnek,
De a Budai úton laknának
Szívesebben.
Miről jutott ez eszembe?
Onnan, hogy nekem is keserv
Itt az élet,
Ha Gáz utca,
Ha Székesfehérvár,
Mindig csak elkívánkozom innen
Oda,
Ahol szabadon járhatok
Az utcákon,
Tereken.
Nem jó se a költő,
Se az író élete.
Egyszer költök,
Másszor írok,
De mindkétszer bántanak,
Mindkétszer bántanak.
Átérzem azon Kisteleki utcában lakók
Szívszomorúságát,
Akik a Budai útra
Költöznének.
Kisteleki utca,
Fagyzugos még nyáron is,
Budai út virágos,
Még télen is.
A gyerekeknek nyolcéves korukban
El kell mondani,
Melyik szakma miért szép,
Miért csúf.
A költőkről azt tanították,
Hírnév övezi útjukat,
S én azt hittem, mind
Az Égei-tenger partján írja
Költeményeit.
Arról nem volt szó, hogy a
Költő fél,
Az író retteg,
Mert nem szíveli őt az
Olvasósereg.
Én odaadom a szívemet,
De valami más kell neked.
A mosolyom.
Azt is odaadom.
Még az se kell már.
A szomorú mondatom.
Te vagy a meg nem értett olvasó.
Senki nem ért téged,
Székesfehérvári
Olvasó!